Csapadékos időben az erdők gyepszintjében megjelennek, és gyorsan fejlődésnek indulnak a kalapos gombák.
A gombák testfelépítésének különlegessége, hogy gombafonalakból állnak. A gombafonalak laza szövedéke a talajban ágazik szét. Sok gomba a talajban levő szerves maradványokkal táplálkozik. Amikor kellő fejlettséget érnek el, és az időjárás is kedvező, a gombafonalak szövedékéből kiemelkedő termőtesteket fejlesztenek. Amit a köznapi életben gombának nevezünk, az a termőtest, a gomba szaporodásra szolgáló része. A kalapot a tönk emeli a talaj fölé (1. ábra). A kalap alján lévő lemezes vagy csöves szerkezetű spóratermő rétegben rengeteg apró spóra képződik. A nedves talajra hulló spórákból fejlődnek ki a talajt behálózó gombafonalak.
Az erdőszéli csiperke tisztásokon, legelőkön terem. Spóratermő lemezei fiatalon krémszínűek, később rózsaszínűek, éretten sötétbarnák. Tönkjén a kalaphoz közel egy hártya, a gallér látható. Nyáron és ősszel fordul elő gyakrabban. Jóízű, ehető gomba. Nagyon hasonlít a gyilkos galócára, ezért gyűjtésekor óvatosnak kell lenni.
A gyilkos galóca a legmérgezőbb hazai gomba. Spóratermő lemezei fehérek, nem sötétednek meg a spórák érése után sem. A tönk felső részén gallér, alsó részén egy másik hártya, a bocskor található. A gyilkos galóca a tölgyerdőkben gyakori. Gombafonalai a tölgyfák gyökerével állnak kapcsolatban. A kiterjedt gombafonal-szövedék segítségével a fa sokkal könnyebben jut a szükséges mennyiségű vízhez, így gyorsabban fejlődik.