Az újidő harmadidőszakában, hozzávetőleg 25 millió évvel ezelőtt képződött.
Fiatal gyűrt lánchegység.
Az Afrikai- és az Eurázsiai-lemezek ütközésével gyűrődött fel.
A felgyűrődés következtében megindult a vulkáni tevékenység.
Ezt követően a medencét elönötte a Pannon-tenger.
A folyók lassan feltöltötték a tengert.
A jégkorszakok során a magasabb csúcsokat jégsapka fedte be.
A jég visszahúzódása nyomán tengerszemek és U alakú völgyek keletkeztek.
A medence belső területén a homokot kifújta a szél és lösz képződött.
Végül kialakult a mai éghajlata és vízrajza a területnek.
Eljegesedés a Kárpátokban
A Dévényi-kaputól a Vaskapu-szorosig húzódik.
Részei: Északnyugati-, Északkeleti-, Keleti- és Déli-Kárpátokra.
Hágók és völgyek választják el egymástól.
4 kőzet vonulatra osztjuk területét:
a.) külső vonulat,
b.) központi vonulat,
c.) mészkőszirt öv és
d.) belső vonulat.
Északnyugati-Kárpátok:
A Magas-Tátrában található Gerlachfalvi-csúcs a legmagasabb pontja, 2655 m magas, ez a Kárpátok legmagasabb pontja is.
A jégkorszaki jég formálta felszínét.
Meredek, csipkézett hegycsúcsok, jégvájta mélyedésekben megbúvó tavak gleccserek által U alakúra csiszolt völgyek jellemzik.
Területén gyakran középkori várakat is építettek.
Északkeleti-Kárpátok:
Itt van a Vereckei-hágó és a Tisza két forrásága is. A hegység vulkáni vonulatához tartozik a Máramarosi-havasok.
Keleti-Kárpátok:
Belső vonulatában, mint a Hargitában vannak a legfiatalabb vulkánok.
Egykori kráterben alakult ki a Szent Anna-tó. A belső vonulat választja el az Erdélyi-medencétől a székelyföldi medencéket.
Déli-Kárpátok:
A Kárpátok legnagyobb átlagmagasságú része.
Felszínén jól megfigyelhető a jégkorszaki jég munkája.
Gerlachfalvi-csúcs (2655 m)
A Tisza forrása
Szent Anna tó