A mohák az erdők talaján, az avar között és a köveken vagy a fák kérgén telepednek meg. A kis termetű, egyszerű felépítésű növények mohapárnát alkotnak.
Testük száracskára, levélkékre és rögzítő szálakra tagolódik. A vizet és a többi tápanyagot egész testfelületükön veszik fel. A vizet azonban nem tudják testükben megtartani. Száraz időben víztartalmuk nagy részét elveszítik, összetöpörödnek, megbarnulnak. Csapadék hatására gyorsan felélednek, nedves, párás helyeken szépen zöldellnek. A mohapárna hatékony védekezés a kiszáradás ellen, mert a víz megreked a növénykék között. A mohák spórákkal szaporodnak. A talajra hulló spórákból csapadékos időben új növényke fejlődik.
A moha részei
Az erdei pajzsika részei
A lombkorona alatt, a gyepszintben él a nagylevelű, terebélyes erdei pajzsika. Árnyékkedvelő növény, ezért lombfakadás után is jól megél az erdő mélyén.
Teste gyökérre, szárra és levélre tagolódik. Föld alatti szárában, a gyöktörzsben tápanyagot raktároz, belőle ágaznak ki a gyökerek. A talaj fölé nagy felületű levelei emelkednek. Évelő növény. Az erdei pajzsikának nincs virága. Spórákkal szaporodik, amelyek a levelek fonákján, barna spóratartókban fejlődnek. A spóratartókból kiszabaduló spórákat a szél terjeszti. Az apró, szabad szemmel alig látható spórák a talajra hullnak. Nedves, párás környezetben belőlük fejlődik ki az új egyed. Az erdei pajzsika a harasztok, és azon belül a páfrányok közé tartozik.