A nagy fakopáncs lába
A harkályok erdeink közismert rovarevő madarai. Ha nem is látjuk őket, gyakran hallhatjuk jellegzetes kopácsolásukat. Erős, véső alakú csőrükkel addig verik, kopogtatják a fa törzsét, amíg sikerül feltárniuk a fákat károsító rovarok járatait. Hosszú, ragadós nyelvükkel húzzák ki zsákmányukat az üregből. Lábaikon négy ujj van, kettő előre, kettő hátra áll. Ujjaik hosszú karmokban végződnek. Az ilyen felépítésű lábat kúszólábnak nevezzük, amellyel a harkályok a függőleges fatörzseken is könnyedén mozognak. Erős farktollaikkal támasztják magukat. Leggyakoribb hazai képviselőjük a fekete-vörös-fehér mintázatú nagy tarkaharkály, más néven nagy fakopáncs.
A nagy fakopáncs farktollai
A nagy fakopáncs nyelve és csőre
A széncinege az egyik legismertebb és legkedveltebb madarunk, mivel lakott településeken is gyakran felbukkan. Színpompás madár. Háta zöldes színű, hasa sárga. A feje teteje és a torka fekete. Étlapján rovarok szerepelnek, amiket a növények ágairól szedeget. A nagyobb táplálékdarabokat karmos lábával a fákhoz szorítja, és erős, hegyes csőrével feldarabolja. Télen főleg olajos magvakat fogyaszt. Odúban fészkel. A fészeklakó fiókák felnevelésében mindkét szülő részt vesz.
A széncinege csőre és lába
Széncinege
Nagyobb erdőkben, tisztások mentén költ. Nevét jellegzetes tollfüleiről kapta. Éjszakai ragadozó. Laza tollazatának köszönhetően nesztelenül repül. Előretekintő szemeivel jól lát az esti félhomályban is, de elsősorban hallás után tájékozódik.
A táplálékszerzésben erős, kampós csőre és izmos, a zsákmány megragadására alkalmas lába is segíti. Főleg kis emlősállatokkal, egérrel, pocokkal, cickánnyal táplálkozik, de rovarokat, madarakat is fog.
Látása és hallása kitűnő. 4-6 tojást rak évente, fiókái fészeklakók.
Az erdei fülesbagoly csőre és lába
Az erdei fülesbagoly